Az 1944-es megtorlások vértanúinak emlékére
(Debelyacsa-Torontálvásárhely)
 

Franz Scherbach - molnárgépész
(1900-1944)

Dédnagyapám Franz Scherbach Pancsován született 1900. szeptember 30-án. Az elemi és a polgári iskolát szülővárosában végezte. Nagy Becskereken 1927. november12.- én gépésznek avatták. Pancsován 1921. áprils 9.- én házasságot kötött Wilhelmina Kneiselal. Ebből a hazaságból a négy gyermek született de csak a leánya Hildegard és a fia Josef nőttek fel.

Az első munkahelye Pancsován  a Stevan Rudinski műhelyben volt majd később az Almási Keményitőgyáron keresztül Torontálvásárhelyre került az  I. Gőzmalom főgépészének helyére, ahol 1944 novemberéig maradt, amikor az új hatóság letartóztatta és az akkori járási börtönbe, Antalfalvára záratta, még egy pár Torontálvásárhelyi előrehaladott lakóssal együtt. Antalfalván a börtönben vallatva és kínozva volt majd végül 1944. november21.- én hajnali órákban cellatársaival együtt törvénytelenül kivégeztek. Halálának pontos időpontját megboldogult nagyapám Kovács Ferenc meséjéből tudom. Ő naponta látogatta dédnagyapámat. Minden nap vitte neki az eledelt és a tiszta ruhát, a vérrel pedig bemaszatolt öltözéket vitte haza mosásra.

        November 20-án látta dédnagyapámat utoljára. Másnap November 21-én, amikkor megint ment a járási börtönbe, dédnagyapámat már nem találta az élők között.
        A még élő tanúk szerint, akik nem szeretnék, hogy most nevüket említsem, a rabok November 20-án 23 óra körül az éj leple alatt, hidegben, félmeztelenül és mezítláb kettesével megkötözve, futó lépésekben ki lettek zavarva a börtön celláiból. Az akkori járási börtön épülete még meg van. Most az Antalfalvi község levéltárának van ott.
        A rabok szaladva haladtak el a járási vezetőség épülete mellett, (most az „Ukus” cipőgyár épülete), a falusi temető irányába. A temető keleti fala és a Lajosfalvi út sarkánál megálltak. A rabok kezeit eloldották és rá lettek kényszerítve, hogy saját maguknak ássák meg a sírhelyet. E közben az egyik rabnak sikerült megszöknie, és mivel az üldözőknek nem sikerült megfogniuk, így a többi rabon töltötték ki bosszújukat.
        November 21- én hajnalban a rabok ki lettek végezve. Ezek után egy pár falusi legény a közeli házakból a temetőhöz lettek rendelve ás a holttesteket el kellett temetniük. A holtak még mindig a közös sírban vannak az Antalvalvai falusi temető sarkában.
A tanúk szerint különösen rosszul bántak a rabokkal Ivica  Speichel,
Balček Martin becenevén Kvaka és annak neje Zuzanna születet Djurica.
        Egy alkalommal, megint a tanúk szerint a 60-as években a Torontálvásárhelyi Nagyvásárban találkozott Balček egy ismeretlennel, aki köszönt neki. Mivel nem tudta hogy kivel beszél érdeklődni kezdett az ismeretlen kilétéről. Az ismeretlen bemutatkozott hogy ő az a megszökött rab melyet nem sikerült meggyilkolniuk. Balček futva ért haza és attól a naptól kezdve a házán éjjeleken  át égett az égő remélve hogy a tisztátlan lelkiismeretétől az égő fénye majd megvédi.
A fal, amely előtt a vértanuk tanúságukat tették, még meg van ha bár egy részét újonnan felépítették de a megmaradt öreg falon a golyók nyoma még mindig szabad szemmel látható.
  
     A feleségét Wilhelminát táborba űzték, ahonnan sikeresen négy év után haza került. A vagyonukat elkobozták. Különosen megható volt, amikor a Franz Scherbach könyvtárát máglyán égettek a malom udvarán, mert nem volt az új rendszernek ízlése szerint.
Wilhelmina Scherbach 81 éves korában halt meg mindig emlékezve a szörnyű tettekre, amelyek érték őt és családunkat.
Tudatom szerint mindenkit, aki ebben a gonosz tettben részt vett, az Úr igazsága utolérte. Vagy az új rendszer börtöneiben találta meg őket a halál, vagy megzavarodtak lelkiismeretük súlya alatt.

Adatközlő és az adatok lejegyzője
Darko Dželajlija BScCh

Szöveg és képek
Bakator János