Az 1944-es megtorlások vértanúinak emlékére
(Debelyacsa-Torontálvásárhely)
 

Németh Péter- cipész
(1900-1945)

Mindenféle képen külön szót kell ejtenünk Németh Péterről.

1900.december 24.-én született Kisoroszon. Fiatalon tagja lett a munkásmozgalomnak. Aktivitására hamar felfigyeltek, és az akkori társadalom ellenségnek tekintette ezért  1929-ben öt évi börtönbüntetésre ítélték.

Börtönből kiszabadulva Csernyéről családjával 1936-ban Debelyacsára telepedett le.

Mint legtöbb cipész ő is otthon dolgozott. Bedolgozó segéd volt. Otthonában többed magával végezte a munkát.

Debelyacsán is bekapcsolódott a társadalmi-politikai folyamatokba.

1941-ben a német megszállók letartóztatják, de csak rövid ideig volt fogságban, mert tíz kiemelkedő debelyacsai polgár kezességet vállalt érte. Köztük volt Gachal János lelkész is. Így hat nap után hazaengedték.1944-ben az oroszok és partizánok bejövetele előtt ismét bezárták a Becskereki börtönbe.
1944.október végén jött haza Debelyacsára.
Ő lett Debelyacsa első párttitkára.
          A katonai igazgatás alatt álló Debelyacsán zavaros volt a helyzet, de ez az anarchikus állapot másutt is ismerős volt. Munkatársaival mindent elkövetett annak érdekében, hogy a debelyacsai polgárokat ártatlanul ne bántsák, a lakóságot ne üldözzék el és ne rabolják ki őket. Ennek ellenére öt magyar polgártl, köztük Gachal János  is elhurcoltak az alatt, míg nem szabadult ki a becskereki börtönből. Így nem segíthetett rajtuk.
          Andorka Sándor vezetésével aki részt vett a magyarországi őszirózsás forradalomban, diktatúrát vezetett be. Parancsára előkészítették a debelyacsai magyarok  számára a fogolytábort. Ilyen körülmények között kezdte meg tevékenységét Németh Péter, aki a történteket rögtön jelezte a körzeti pártszervezetnél, és azok rögtön intézkedtek. Leállítottál az akciót.
           A becskereki bánáti katonai parancsnokságra ment, ahol Pavle Beljanski parancsnokkal megegyezett abban, hogy megsemmisítik a kollektív bűnözésről szóló rendelkezést, mely szerint a debelyacsai magyar lakóságot gyűjtő táborba kell volna tenni.
           Sajnos a szélsőséges, nacionalista elemeknek nem felelt meg egy ilyen ember a falu politikai-társadalmi életében. Köztudott volt a faluban, hogy Németh Péter háza mindenkinek nyitva állt. Sokan éltek is a lehetőséggel. Jöttek panasszal, tanácsakokért éjjel is, nappal is. Mindig kész volt segítséget nyújtani a rászorulóknak.
           1945 okóber 4.-én, Debelyacsa felszabadulásának első évfordulóján, hajnalban bekopogtattak ablakán, és amikor az ablak kitárult, a fegyver eldördült. A segítőkész jó ember holtan rogyott össze. A felszabadulás ünnepét gyászos temetés váltotta fel. Németh Péter is a fehérterror áldozata lett.
           Derbelyacsa lakósága a központi parkban mellszobrot állított fel hogy örökre megőrizze emlékét és emlékeztesse az utókort ezekre a szörnyű eseményekre melyek oly sok ártatlan áldozatot vittek magukkal.

Jóságáért életével fizetett de a Debelyacsaiak nem felejtették el.

Szöveg és kép
Bakator János